Boldogság és elégedettség (az eltelt 1,5 hónapom)

Bizonyára észrevehető a hangvételem változása a korábbi és a mostani családom között. A jelenlegi családom százszorta jobb, mint az előző. Korábban az volt számomra szemet szúró, hogy a gyerekeikkel mennyire nem tőrödnek, reggeltől estig én voltam velük, vittem úszásra, etettem és öltöztettem őket, tettem mindent, de szívük szerint még hétvégén is állandóan rám bízták volna őket, bár néha meg is tették. A gyerekeik egy nyűgök voltak számukra. Utólag visszagondolva pedig egy igazi cselédként kezeltek, beszélni alig beszéltek velem, egész nap azonban rendelkezésükre álltam. A top az volt, mikor este 11-kor hozták haza a gyerekeket, akkor olvastam még nekik mesét, fektettem le őket. Szombat este, ott álltam nekik haptákban…mert ők esküvőn mulatták az időt, öntöttek fel a garatra. A vidéki élet pedig örökre elég volt, soha többé nem szeretnék a semmi közepén élni, három hónap elég volt arra, hogy eldöntsem. A nagyobbik gyerek is katasztrófa volt…a végén én is már indulatos voltam vele, mert elegem volt belőle teljesen. Az idei év legjobb döntését hoztam meg, mikor felmondtam nekik. Bár nem tudtam még akkor, hova fogok lépni, de az optimizmuson velem volt. Ősszel beköltöztem jelenlegi otthonomba, London külvárosában élek. Rajongok a helyzetemért, a gyerekekért, az anyukáért. Mindent megtennék nekik, igyekszem is nagyon, mert szeretem őket, szeretek velük lenni. Teljesen más a légkör itt, mint korábban. Sokkal több elfogadást érzek, nagyobb figyelmet, szeretetet mindenképpen. Nem tudom, hogy fejezzem ki, mennyire oda-vissza vagyok a boldogságtól, hogy velük élhetek. Hatalmas köszönettel tartozom nekik az eddig tőlük kapott dolgokkal is. Az anyuka egy nagyon művelt, intelligens és jó ember. Biztos klassz egy évem lesz itt velük. Már előre várom a Halloween-t is, mikor együtt beöltözünk valaminek. Boldogság tölt el, ha a közös Karácsonyunk jut az eszembe, izgatott vagyok, mert gyerekkel leszek, végre életemben először a saját döntésem jogán. Decemberben még a kislány is szülinapja lesz, milyen jó lesz az örömet látni az arcán, a szeme csillogását figyelni, mikor megkapja ajándékait. Milyen remek, ezekről a dolgokról már így előre beszélgetni!

A családon kívül Londonnal is nagyon elégedett vagyok. Itt lehetsz akármilyen ember, biztos elfogadnak. Öltözhetsz bárhogyan, senki sem fog kinézni. Tegnap a belvárosban 18 Fokos őszi időben láttam mindenféléket, de pont így színes és egyedi is egyben ez a nagyváros. Volt, aki tanga papucsban és pólóban sétált, volt, akin már nagykabát volt téli csizmával, volt, aki egy szál kis vékony pulóverben ment. Ha lila szoknyában, piros felsővel és kék cipővel mennék ki az utcára, senki nem bökdösne az ujjával, hogy nézd… Még a legelcseszettebb hajra is azt mondanák, hu, milyen divatos és egyedi. Szeretem ezt a megunhatatlan és örökmozgó Londont. Itt mindig történik valami, a belváros pedig tele van turistákkal, rengeteg nyelvet hallottam tegnap is. 

A sétáló emberek arcára , hogy mosoly is kerüljön, egy férfi buborékfújó autóval és karaokezva vezetett a központban, az anyósülésen egy fejét forgató maci ült.

Egy kis londoni fun, ami még több színt vitt az amúgy is vidám szombati délutánba. 

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s