Egy hely, ahol megelevenedik a múlt: Ópusztaszer

Homályos emlékeim között élt eddig, hogy jó tíz évvel ezelőtt már jártam Ópusztaszeren. A tegnapi nappal azonban felfrissítettem emlékezetemet, mert újra látogatást tettem a nemzeti kincsünk parkjában.

Közép-Dunántúlról bizony időben el kell indulni, mert az Alföld nincs olyan közel, három órás az út, de megéri. A Duna hídon áthaladva olyan érzésem támadt, mintha az idő lelassult volna, az ország másik arca mutatta meg magát nekünk. A végtelen rónák, dombok, kietlen és bokros táj tárult elénk. Pont egy ilyen csodás, napsütéses nyári időjárás a tökéletes időpont ennek felkeresésére. Bizony volt élet az Alföldön, pedig még nem is az aratás idője van éppen. Rajzottak az emberek, nagyon sok rendezett és tiszta kistelepülésen haladtunk át az ország „öregebbik” arcán, ahol az emberek jobban őrzik a tradíciókat. A hely, ahol jelen vannak együtt a modern és régi kor képviselői. Tíz óra magasságban érkezés a célállomásunkhoz, elkezdődhet a múltat felfedező túra. Legelőször a Feszty-körképet tekintjük meg, ami nagyon híres, hiszen monumentális alkotás finoman kidolgozott részletekkel. Az élmény, amit nyújt a kép, csak élőben élhető át, a festmény elé kiépítettek egy terepet, ami folytatja a megfestett képet, vagyis nem lehet tudni, hol kezdődik a 3 D-s látvány, annyira összemosódnak a határok. Olyas hatást kelt, mintha mi valóban ott állnánk egy dombon és akkor ott élőben a szemünk előtt történne a jelenben minden. Megdöbbentően élethűen dolgozták ki a portrét, a jelenetek pedig a honfoglalásunk nagy pillanatait örökítik meg. A fő attrakció megtekintése utána egy kört tettünk a szabadtérben, majd pedig irány a Skanzen. Én szeretem csodálni a régi épületeket, építészeti stílusokat, berendezéseket és használati eszközöket. A Skanzen pedig egy igazi kis vidéki falut varázsol elénk, ahol tanyákkal is megismerkedhetünk. Persze számomra sok minden nem újdonság, hiszen a nagyszüleim faluban laktak, de mégis jó újra látni dolgokat. A kedvencem a falusi iskola volt, egyszerű és tiszta szobában folyt a tanítás, fából készült sima padokban. Egy régi könyv is ki volt állítva, meglepően interaktív volt az oktatás, sok kép szemlélteti a tananyagot, nem a száraz anyag a jellemző. Egy vicces oktató tábla: az alkohol hatásai, vicces is, mert kisiskolásoknak erről beszéltek, másrészről pedig szomorú, mert ez tanúsítja azt, hogy régen is probléma volt az alkoholizmus… Elmondható azonban, hogy a modern kori fiatal számára is érdekes a kiállítás, belelátni a régi iskolai életbe. Tovább haladva még több hasznos információval bővült a tudásunk, például a kertben is felfedezhető növények gyógyító hatásairól is értesülhettünk. Furcsa helyzet, mert drágán megvesszük a külföldről importált teákat, és közben otthon növényeket gyűjtögetve és szárítva is tudnánk finom teákat készíteni. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, pont megfelelő idő volt egy szabadtéri sétához. Láttunk még régi fodrászatot, postát, távírót, vásárolhattunk egy hagyományos szatócsboltban is.

 Remek, új ismeretekkel teli nap volt az ország keleti szegletében. Hazafelé még Petőfi házánál is megálltunk, Dunaföldváron pedig halászlét is ettünk. Tartalmas és szép nappal zártuk az estét.

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s