Cserediákprogram

A napokban a polcomon rakodtam, mikor újra kezembe került
egy vaskos album, amibe a Németországban eltöltött pár nap emlékei vannak
fényképek formájában bezárva. 2005-ben lehetőségem volt rá, hogy egy hétig elszállásoljak
egy német diákot, majd pedig a mi vendégszeretetünket meghálálva, minket is visszahívtak
június utolsó hetében Németországba, a Bajor térségbe, Passau közelébe. Ez így
nagyon jól hangzik, egy hét itt majd ott. Nyelvgyakorlás szempontjából sem
utolsó lenne a helyzet, de ezek a várakozásaim alatt maradtak. A német diákok
azért szeretnek hozzánk járni, mert úgy érzik, egy jót idétlenkedhetnek távol a
szüleiktől, ahol megmutathatják milyen felnőttek is ők maguk, meg persze lehet
szabadon piálni is. Semmilyen kulturális program nem igazán érdekelte őket,
mélyen tettek abba is bele, hogy Parlamenti látogatáson voltunk, mindig
bandákban keveregtek egymással, és a nyitott kocsmákat keresték volna fel
legszívesebben. Nem utolsó sorban kicsit lenéztek minket, mondjuk volt is mire
nekik… Bennem vegyes érzelmek uralkodtak a tapasztalatok alapján. Bár a kinti
héttől egyáltalán nem tartottam, mert jóra számítottam. Nekem minden nap nagyon
tetszett, amit ott sikerült töltenem. Nyugodt és szép város volt Freyung, ahol
a helyi gimnáziumot is felkerestük, egy órára is volt lehetőség beülni. Én azon
kicsit elképedtem, hogy 9-es diákoknak a német nyelv órája arról szól, hogy
könyvből olvasnak, nálunk ez maximum még 4 osztályban volt. Persze a suli jóval
tehetősebb, mint a miénk. A könyvtárukban szökőkút volt a dekoráció és maga a
termek, épület állapota is remek volt.

Felkerestük még Passau városát is, ami belopta magát a
szívembe. Szép és hangulatos hely volt. A hét folyamán még ellátogattunk
Regensburgba is, állatkertbe, az utolsó előtti napon pedig egy bányalátogatásra
voltunk hivatalosak. A legutolsó estét pedig együtt töltötte a csapat, grill
partira került sor egy tó partján. Nekem óriási élményt nyújtottak a
kirándulások és helyek, kicsi képet, betekintést kaptam Németországba.

Furcsaságok a németektől: a szalvétát egyáltalán nem
ismerik, helyette tízórais zacskó száját egy spéci műanyag nyitóval zárják,
amit Svédországból szereznek be. Az üdítő pedig egy szénsavas alma ital, ami egy
almaszörp szódával felhígítva, ezt veszik műanyag flakonokban. Ez a lötty
sajnos a meleget nem bírja, nyáron délutánra megbuggyant.

Jó dolgok: a sok-sok különféle magvas és korpás, tönkölybúza
péktermék, ami a mi fehér kenyérhez szokott ízlésünknek nagyon furcsa, de
gondolom annál egészségesebb. A németek apró településekben élnek, egy nagyobb
város köré csoportosulva. Reggel, mikor felkel az ember, kinézve az ablakon a
gyönyörű zöld füvet látja, mögötte az erdőkkel, és persze a táj elengedhetetlen
részei a legelő tehenek. Olyan nyugodtság és béke uralkodott ott, hogy magával
ragadta az embert. Hiányzik az a környezet!

Aki teheti és lehetősége adódik, érdemes a
cserediákprogramon részt vennie.

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s