Thassos: Nyaralás

Görögország egyik gyöngyszemén, a mesés és csendes Thassos
szigetén egy felejthetetlen hetet tölthettünk el. A hét folyamán nagyokat
sétáltunk, fürödtünk, pihentünk, aludtunk és este pedig bekapcsolódtunk a
nyüzsgő életbe. A napi munkarend nyáron náluk a következőképpen alakul: a
boltok (kivéve a pékséget) 8 óra körül nyitnak, délután 2-5-ig általában minden
zárva kivéve az élelmiszerboltokat, majd később „ébredeznek” csak igazán az
emberek. Este 30 °C
körüli értékre süllyed le a napi borzasztó nagy kánikula, ilyenkor válik
elviselhető a klíma, nem hiába hát, ha ilyenkor látunk tömegeket az utcákon
megjelenni is. Kedden kismotort béreltünk, náluk teljesen szabályos egy 50 cm3-is
kismotorral 2-en utazni. Ahhoz képest, hogy nem nagy erő van ezekben a
járművekben, a 10%-os emelkedőn felment velünk a kanyargós hegyi úton. Mindenképpen
érdemes volt bérelni, mert így saját magunk szervezésében kirándulhattunk egy
jót, bejártuk a fél sziget hosszának a tengerpartját is. Fürödhettünk különböző
strandokon is, miközben tetszés szerint pihenőket is tartottunk. Másnap buszra
ültünk és felkerestük a fővárost Limenast is. Sétáltunk a kikötőben, majd pedig
végigjártuk a bazársort is, ahol szebbnél szebb ajándékokat láttunk. Ezen a
kicsi szigeten is találunk Akropoliszt és ókori körszínház maradványokat is,
ami egészen a város fölé lett építve, szép kilátást ígérve. Csütörtökön
hajókiránduláson vettünk részt, ide az idegenvezetőnk is elkísérte a magyar
turistákat. Végig mentünk a part mentén beljebb a tengerben, ahol kézi horoggal
lehetőségünk nyílt halat fogni, bár nem sok embernek lett szerencséje. Majd
kijjebb haladtunk, ahol fürödhettünk a közel 6 m méter mély vízben. Azonban
olyan átlátszó tiszta a tenger, hogy láthattuk az alját, ami alattunk terült
el. A következő partszakasz nevezetessége a villák, amik a Mercedes-Benz atyjának
exfeleségéé voltak. A kapcsolatai révén volt lehetősége a védett, mesés helyre
építkeznie, még egy hotel projektbe is beruházott, ami azonban halálával
abbamaradt. Finom ebédet is kaptunk, amit a hajós legénység sütött meg
grillezve számunkra. A menü szuflakiból, húspogácsából, kétféle salátából és
kenyérből állt. Közben megismerkedhettünk a tengeri élővilággal is, mivel
idegenvezetőnk könnyű búvárkodott a part mentén, és szedett nekünk bemutatóként
tengeri sünt, csillagot, csigát, remeterákocskákat, különböző szép kagylókat. Utána
elhajóztunk abba az öbölbe, ahol a mi településünk (Skala Potamias) helyezkedik
el. Ezen a kiránduláson vegyes csapat vett részt, fele magyar volt, fele szlovák,
de ez igazából senkit nem érdekelt, sőt szimpatikusak voltak, némelyik nagyon
segítőkész is. (Belegondolva, a két nép közötti ellentétről csak is a politikai
(szélsőséges párti) uszítások tehetnek. Mi ott velük egy légtérben és közelségben
igenis jól elvoltunk, ez fordítva is így érződött.) Délutánra szépen
lebarnultunk. Az utolsó nap már abban a tudatban telt, hogy holnap búcsúzunk. A
jelen már csak a múlt egy részét fogja képezni csupán, és ebbe a ténybe igazán
rossz volt belegondolni. A héten még a parasailing-ezést is kipróbáltunk. Hasonló
egy kicsit, mint az ejtőernyőzés, de itt egy csónakról „szállsz”, emelkedsz fel
a magasba a sebesség és a szél miatt, ami belekap az ernyőbe. Utána kb 30 méter magasan a tenger
felett eltölthet az ember pár percet miközben halad. Ez már mondhatjuk egy
könnyebb extrémsportnak is. Péntek este vacsoráztunk egyet egy helyi
étteremben, ahol magyar nyelvű étlap is a vendégek rendelkezésére áll. Majd a
memória kártyán lévő helyett töltögettük, fényképezve jó sokat még. Aznap nem
is feküdtünk le korán, minden percet ki akartunk még élvezni utoljára. Szombaton
végső pápát intettünk a tengernek, és hazafelé vettük az útirányt a buszunkkal.
Még egy darabig csodálhattuk a gyönyörű tájat, majd eltűnt a szemünk elől.
Hajnali fél 4-kor vasárnap a magyar határhoz jutottunk, ahol unalmas 5 órát
tölthettünk el, mire egy rendőr feljött és „csá”-t mondott nekünk. Engem is
bosszantott ez a hosszas várakozás, mert nem dolgoztak egyszerűen a határon a
műszakban lévők, de hogy a sok-sok külföldi busz, ők mennyire fel lehettek
háborodva. El tudom képzelni otthon mit mondanak majd rólunk: hülye bunkó
magyarok, Röszkénél szívattak minket órákat.

A lényeg az, hogy épségben új élményekkel telve, felfrissülve,
boldogan szálltunk le a buszról a Hősök terénél.

Reklámok

Thassos: Nyaralás” bejegyzéshez egy hozzászólás

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s