Thassos: Utazás

Eltelt újabb tíz nap gyorsan az életemben, ami igen
változatos volt.

Július 17-e péntek Hősök tere déltáj: kisebb embercsoportok
kezdenek el gyülekezni és jönni. Mindenki várja a buszokat, amelyekben majd jó
20 órát tölthetnek el. Kicsit nagy a fejetlenség is, végül felbukkannak a
járművek és megostromozzuk őket. Senki sem tudja hova szálljon fel, senki nem
szól semmit, így csak találgatni lehet. Jó 10 perc fejetlenség után végre tisztázódni
látszik a helyzet. Miután mindenki szépen megtalálta a helyét, bepakolta
holmiját, indultunk, úti cél Thassos-sziget Görögország. (Még tavaly nyáron
elhatároztunk, hogy idén nyaralni megyünk. Az utazás kiállításon Pesten be is gyűjtöttunk
pár katalógust, amiből aztán csemegéztünk. Választásunk azért esett a kis
szigetre, mert viszonylag nyugodtabbnak tűnt számunkra, ahol nem embertömeget
hömpölyögnek, és görögös jellege van. A tengerpart sem egy puszta hosszú szakaszból
áll összesen, hanem sok-sok kicsi öböl, különböző stílusú részek, felfedezésre
váró strandok, ez is imponált nekünk.) Nagyon meleg pénteki nap volt, de a
kellemes légkondicionált térben jól térben éreztük magunkat. A határ előtt még
út közben szedtünk fel újabb utasokat is, teljessé vált a névsor. A Röszkei
átkelőnél tömeg, mivel mi vagyunk a Schengeni-vonal bizony szigorúan
ellenőrizni is kell, bár ez nem volt így. Nyugodt 1 órás várakozás után feljött
egy unszimpatikus határőr és volt olyan szíves pecséteket nyomott az útlevelünkbe.
Már robogtunk is Szerbia szíve felé. A határral egy „választó” sávot is
átléptünk. Hiába, ahol jó 10 évvel ezelőtt még háború dúlt, nem tudták ilyen
rövid idő alatt rendbe hozni a károkat. Kicsit kietlen elhagyatott táj,
düledező viskókkal elszórva. Belgrádban a stadionjuktól alig egy köpésre a
főútvonal mellett egy óriási putri terül el. Mindenki, aki csak átutazóként van
jelen az országukban nagy valószínűséggel találkozik a „látványossággal”. Azon
már meg sem lepődtünk, hogy a házak többsége be sincs vakolva, és régi autókkal
(pl: Zastava) közlekedik a többség. Nem is igen álltunk meg pihenők tartani,
félni kell a lopásoktól is. De ami a legdurvább volt, kb egy 14 éves lány
kérette magát a kamionsofőröknek egy kis mellékesért cserébe. Sőt, szemetet evő
kutyával sem igen találkoztam még eddig. 9 óra elröppent és a déli határukhoz
értünk, majd beléptünk Macedónia területére. Innen nagyon homályos emlékeim
vannak, végig aludtam az egész országot. Este a buszon filmeket is néztünk,
hogy jobban teljen az idő, így a Macskajaj című produkcióval is megismerkedhettem.
Fél négykor elértük a Görög határt, ami a helyi idő szerint már fél öt volt. Innen
mér csak pár óra és ott is vagyunk. Szép tájakon haladtunk végig, dombos-hegyes
vidéken át a tenger mentén. A nap éppen nyújtóztatta már jócskán sugarait a
tenger felett, mire Stavrosba jutottunk. Kicsit később pedig a kikötőbe is
értünk. A buszon a légkondi miatt nem éreztük a kinti levegőt, így nagyon
meglepődtem mikor kilépve a szabad levegőre megütött a hőség, én meg még előtte
pulóverbe voltam. A kompozás nagyon kellemes volt, miközben sirályok hada
jelent meg, várva a turistáktól az élelmet. Szemünk előtt felbukkant végre a
sziget: Thassos. Már várt ránk a helyi idegenvezetőnk is, hogy gyors
tájékoztatást tartson nekünk. Fél 11-kor (ottani idő) pedig kitettek minket az
apartmanunk előtt. Az első program rögtön a fürdés volt. Igen, a tenger még
mindig sós. Később pedig aludtunk egy kiadósat, mert bizony fáradtak voltunk. Este
mikor már a hőség csitult sétáltunk is, ismerkedve a kis településsel, aminek
neve: Skala Potamias.

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s