Véletlenek…

Véletlenek tényleg nincsenek… Tegnapi nap példája is alátámasztja
a véleményemet. Este kilátogattunk a Velencei-tavi nyári játékok helyszínére. A
délutáni össze-vissza való szervezkedés után 4 fővel „tele” jött értem a kocsi.
Összejött egy kisebb társaság, aminek nagyon tudok örülni. A fiúk fürdeni
akartak még a tóban, én csak térdig mertem belemenni, mert szerintem még eléggé
hideg volt. Ahogy ott álltam a parton egyszer csak egy ismerős arc sétált ki a
vízből. A volt osztálytársam volt, igen már vele amúgy is szerettem volna
korábban találkozni, és láss csodát pont akkor és pont azon a részén a tónak
egyszerűen csak belebotlok. Kellemes meglepetés volt számomra. Átmentünk
Velencére, ahogy ott sétálgatok, majd megállok a sátor egy bizonyos részén, rám
köszönnek. Megint sikerült abszolút „véletlen” ismerősökre akadnom. Én már
mosolyogtam az egész eseten. A mai nappal viszont tovább folytatódott a
sorozat. Délelőtt utaztam be a városba, és vacilláltam melyik buszt is
válasszam, majd hirtelen elgondolásból egy olyan járatot böktem ki gondolatban,
amin ritkán utazom csak. Megint csak oka volt, miért így döntöttem. A 4.
megállóban egy csákvári ismerősöm szállt fel, pont erre volt dolga. Ezek a
találkozásoknak van miértje, vagy én szerettem volna vele találkozni, vagy pont
ő az a személy, akivel kapcsolatot kell tartanom, és ebből-így kell ezeket az
információkat megkapnom. Gondolkodjunk csak el ezen, valamennyiünkkel történt
már hasonlóan…

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s