Feleség, anya, hercegnő, legenda – Diana kiállítás (2009)

Decemberben elhatároztam, hogy ha csak tehetem majd ezentúl minden hónapban fel fogok keresni egy kiállítást. Kezdődött a Bodys-sal, majd Terror háza, Utazás kiállítás, és most Diana.

Képtalálat a következőre: „diana budapest kiállítás”Miért is voltam kíváncsi a kiállítására? Ugyan 1997-ban alig múltam 9 éves, mikor ő életét vesztette, de már akkor fiatalon is szimpatikusnak és pozitívnak tartottam személyiségét. Példaképnek láttam.
Sajnálattal vettem azonban tudomásul, hogy a közeli ismerőseim közül senkit sem érdekelt a kiállítása. Így gondoltam ezen nem múlik, felkeresem egyedül is.
Szerdán nem sokkal 10 óra már a Petőfi-híd pesti hídfőjénél tartottam gyalog. Onnan még egy röpke fél óra telt el és már meg is érkeztem a Múzeum úthoz, a Károlyi-Csekonovics Rezidenciához.

Belépés előtt vártam egy lélegzetvételnyi időt: ‘most Diana emlékének fogok tisztelegni és az ő legendájából egy kicsit elcsípni’ és kinyitottam az ajtót. Kint hagytam a külvilágot és visszarepültem gondolatban több, mint 10 évet.

Az első teremben a gyermekkorába nyerhettem bepillantást, a játékait, első írásait, fényképalmukat, valamint archív felvételek a fiatal koráról nézhettem meg.
Majd az eljegyzés, és első fotók a volt férjével. Milyen bájosak voltak még akkor együtt! Természetesen a királyi esküvő sem maradhatott ki. A csodálatos esküvői ruha, amit őrá terveznek, csak arra a nagyszabású alkalomra. Az eseményről kisfilmeket vetítettek, felelevenítve azt, amit anno élőben láthattak a TV-ben a nézők.

A következő szobában az öltözködéséről volt szó. Hiába, a házasságával az egyik legfelkapottabb hírességek közé lépet elő. Életének minden egyes pillanatát lesi fotósok hada kísérte, média követte és az emberek is nagy figyelmet szenteltek neki. Fontos volt tehát az elegáns, ugyanakkor nem hivalkodó megjelenés, legyen szó bármilyen társadalmi alkalomról is.
Több, mint 20 ruháját hozták el, amit aprólékosan megtekinthettem. Érdekes volt belegondolni, hogy amit én ott láttam, azt még egy jó évtizeddel korábban hordta Diana… Bár szerintem a kiállításon túl nagy hangsúlyt kapott a külső megjelenése, miközben ő nem volt az a magamutogató személyiség, de még is ezt akarták tükrözni itt.

A folytatásban a jótékonykodásáról volt egy rövid bemutató, szervezetek, amiket támogatott, pl. aktív vöröskeresztes volt. Felhívta a média figyelmét a taposóaknák által okozott emberi sérülésekre, kezet fogott egy leprással, ami nagyon nagy mérföldkőnek számított. Diana szeretett segíteni embereken, főleg a gyerekekért rajongott. Az alapítványa több gyermekkel foglalkozó korházat is támogatott.

Legutolsó terem a búcsúzás volt, a korai halála, ami felkavarta az embereket, a közvéleményt. A temetésére rengetegen voltak kíváncsiak, és még mind a mai napig sokakban ébreszt kedves emlékeket személyisége. A háttérben Eltohn John Goodbye England’s Rose című száma szólt, ezzel állítva örök emléket neki…

Reklámok

Feleség, anya, hercegnő, legenda – Diana kiállítás (2009)” bejegyzéshez egy hozzászólás

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s