Mi magyarok főleg a
fiatalok sok mindenre képesek vagyunk, hogy egy kis pénzt gyűjtsünk. Mindenféle
diákmunkákat bevállalunk, ahol minket csak lehülyéznek, és bénának tartanak. A
közvetítő cégek pedig isten tudja mennyi pénzt tesznek zsebre utánunk. Azért szeretnek
minket alkalmazni, mert adómentességet élvezünk, nem állandóra vagyunk
szerződtetve, ki lehet minket használni, és holnaptól pedig elküldeni. Ez még
mindig a „tisztább” dolog akkor is valljuk be. Minap kaptam egy fantasztikus
lehetőséget. 20 db szórólapot kell csak csupán a postaládákba bedobálni, ami kb
10 perc, és a munka után potom 1000 Ft-ot fizetnek. Gondoltam a lakásunk
környékén kiszórom azt a pár darabot, és megkapom érte a pénzt, egyszerű, mint
az egyszer egy. A csaj, aki felajánlotta nekünk ezt, kb nem is tűrt
ellentmondást, felírt minket egy listára. Ma volt a munkaátvétel. Mit sem
sejtve szépen elbattyogtam a megbeszélt helyre, és jó nagy pofán csapás ért.
Munkáról szó sem esett az elején, csak közölték, hogy a vállalási
feltétel az, hogy belépjek egy általuk meghatározott nyugdíjpénztárba. A kolesz szobában már ott hevertek a több oldalas szerződések. Egyrészt, most én
így hirtelen úgy sem fogok dönteni, másrészt még nincs állandó keresetem sem. Nagy
meglepetés ért viszont, akik mentünk, azok közül csak én hagytam el a szobát
rögtön, a többiek ott maradtak megírni a szükséges papírokat. Elgondolkozva,
mire rá nem lehet venni az embereket pénzért, most már tudjuk miből élnek ezek
a gagyi termékeladással foglalkozó cégek. Szinte mindenben benne vannak az emberek,
ha meghallják a pénz szót. Akkor is! Havi vagy heti 1000 FT-ért elkötelezni
magunkat egy cég felé, szerintem meggondolatlan dolog. Előbb cselekszünk, majd
utána mérlegelünk… 1000 Ft-ért egyesek a lelküket is képesek lennének eladni…
Már csak az a kérdés, ennyire kell a pénz, vagy ennyire befolyásolható és buta
emberek vagyunk?…
Életem morzsái 