Der Ski-Urlaub

Csapjunk bele a lecsóba, kezdjük a piszkos anyagiakkal. A
síelés nem egy olcsó mulatság, a magyar családok többsége talán soha életében
nem engedheti meg magának ezt a „luxust”, míg az osztrákoknál egyenesen
oktatják a síelést, és családok ruccannak ki a hegyekbe hétvégére párat csúszni.
Náluk sok hódolója akad a sportnak, és a kis gyermekkortól elég szépen űzik
már. Most számoljunk is utána kicsit, mennyibe kóstál egy téli vakáció.
Induljunk ki a felszerelésből, a síléc kötéssel együtt akciósan (olcsóbb
kategória) már 50.000 Ft-tól a miénk lehet. Síbot 3000- 5000 Ft körül, sícipő 30.000 Ft táján kb. Az
eddigi érték kb: 85.000Ft. Kölcsönözve természetesen jóval olcsóbban jövünk ki!
Az overál ruha (gatya, kabát) 35.000-40.000 Ft. A kesztyű 5000Ft körül van, és
szükségünk van még vastag zoknira, ami 1900 Ft/db áron kapható. A végösszeg:
126.900Ft, az  hogy minden kellékünk
megvan a sportoláshoz. Mindez azonban még nagyon kevés. Ki is kell utaznunk
Ausztriába egyénileg, szállást foglalni (fizetni), ami 9000 Ft/fő/nap-tól indul
önellátással, vendégházban. A felvonók bérletéről pedig még egy szót sem
említettem, mert eléggé húzósak. 2,5 napra egy felnőtt számára 103 Euro, a
jelenlegi 300 Ft
körüli árfolyamon számítva 30.900
Ft! Gondoljunk csak bele, Magyarországon ez valakinek a félhavi
fizetése, mi pedig 2,5 napra fizettünk ennyit ott be! Mindent beleszámítva
200.000 Ft/ fő/ 4nap kb. a téli vakáció. Mondjuk, azt tegyük hozzá, hogy ez
egyéni utazás, nem csoportos. Nekem szerencsém volt, mert lakókocsiban aludtam,
vittek-hoztak, a szállásomért a kempingben és az utazásért semmit nem fizettem,
minden sífelszerelésem pedig kölcsön kaptam. Nyugodtan mondhatom, hogy ez
nagyon-nagyon jutányos volt így számomra!

A hely, ahol laktunk Reiteralm. Egy kis ausztriai település,
ahol az égvilágon szinte semmi sincsen. A községben mindössze panziók,
vendégházak, fogadók, hotelok, kemping van. Bolt vagy hasonlóak azonban nem
találhatóak meg. Még is nagyon közkedvelt helyről van szó, amit emberek 10 E-i
keresnek fel a téli időszakban, hiszen sípályákban gazdag. Felújított kis
kabinokban juthatunk fel a magasba 1400 m-re. A panoráma pedig lenyűgöző,
verőfényes napsütés volt, és messze el lehetett látni a többi hegycsúcsra,
illetve a messzi kis falvakba. A tiszta, friss levegőt pedig szívhattuk
magunkba. Mesés látványt nyújtott a fehér táj, a sok-sok fenyőfával benőtt
hegyoldal. Nem is gondoltam volna azonban, hogy ilyen sok pálya van kialakítva
a síelőknek. Abban a hitben voltam, hogy van 3 szakasz és kész, hát nagyon
tévedtem… Egy hegycsúcson kb 20 van, és még Reiteralm-ból másik 3 hegyre tudsz átcsúszni, túrákat csinálni. Minden lejtő alján pedig felvonók vannak, egyet
csúszol és visszavisz, felhúz. Jól van megtervezve nagyon. Vegyes nehézségű részek
vannak, a kéktől egészen a feketékig. A kezdőknek pedig külön rész van kihagyva.

„Síelni az menjen, aki tud, vagy olyan emberekkel menjen,
akik hasonlóan nem tudnak, mint ő”. Így vélekedek legalábbis. Nekem is rossz
volt, hogy látom magamat „kínlódni”, míg mások idejét rabolom, akik már jól
tudnak. Nem tudtunk így együtt csúszni sem, nekem is rossz, hogy nem tudom az
összes pályát kiélvezni, és nekik is rossz, hogy egyedül kell hagyniuk, mert
nem akarnak a könnyű pályán egész nap nyüglődni. Bevallom őszintén az első nap
után a hócipőn szó szerint tele volt magammal, és a sporttal. Sok kudarc ért,
és nem tudtam élvezni. A 2-ik nap már egy fokkal jobb volt, amíg véletlenül
nem egy nehezebb szakaszra tévedtünk. Egy lejtőn 4-szer estem el, és a végén
már hátrafelé indultam el (remegtem az ijedtségtől  már). Na akkor azt mondtam,
most rögtön lekapom a lécet, és popon csúszom tovább. Délutánra már úgy ahogy,
de kissé szabálytalanul tudtam siklani. Az utolsó napon a könnyű pályákon
voltam végig, gondoltam nem erőltetem a dolgot, legalább zárjam pozitívan ezt a
hosszú hétvégét.

Nem tehetem meg, hogy ne ejtsek említést az osztrák (német)
emberekről sem. Nagyon barátságos, mosolygós személyekkel találkoztunk, akik segítőkészek
is voltak. Ha elestél valahol, nem az volt a reakció, mint nálunk lett volna:
mit bénázol, menj már az útból stb, hanem inkább segítettek, kikerültek minket.
A tolerancia is megfigyelhető volt, nem egymás lökődése és furakodás volt a
felvonóknál, hanem a nyugodt és csöndes sorban állás volt a jellemző. A másik szimpatikus
felfedezés a nem lopás jelenség volt. Itthon mit merünk őrizetlenül hagyni? Ha
a biciklit kikötjük kerékkel, a vázat is ellopják… Ausztriában pedig a sí cuccunkat
(60.000 Ft
kb) pakoltuk le és hagytuk megfigyelés nélkül. Valahol leraktuk, és elmentünk
enni, lementünk a hegylábához kabinban stb. Fél óra múlva is ugyanott, és
hiánytalanul várt minket a felszerelésünk. A pályákon dolgozók is kifogástalan
munkát végeztek nap, mint nap. A felvonóknál, ha bármi probléma volt
leállították azt, kisegítettek minket belőle, a felszerelésünket átrakták-berakták
stb.

Elmondható, hogy remekül éreztem magam, igazán
kikapcsolódtam, nem figyeltem az idő múlását sem. Rossz volt hazajönni ebbe a
nyálkás, mocsok időbe a gyönyörű Alpokból.

Köszönöm Gyurinak a lehetőséget!

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s