A 80-as generáció

A következő sorokat nem én írtam, pusztán csak egy kicsit
alakítottam és szerkesztettem a tartalmon.

A napokban kaptam ezt
a levelek E-mailben:

Gondoljatok csak bele, akik 1990 előtt születtetek. MI kész
csoda hogy életben maradtunk!?.Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt
 még biztonsági öv sem. Az viszont bizony
tudhattuk (már csak utólag is), hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom.
A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak. Nem volt semmi
furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve
biztonsági nyitóval. Amikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk
nem volt, de még rendes biciklink sem (a jó kis Csepel kerékpár). Egész nap
kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk, és megvagyunk,
hiszen még Matáv telefon sem akadt, nemhogy mobil. Nyáron a derékig érő fűben
és erdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás
roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről, azt hittük, hogy a
sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk vagy megsérültünk, esetleg eltört
valamelyik végtagunk, netán csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek
be ezért. Az általunk fogyasztott ételek Schobert Norbi mércéjével mérve, nap
mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy Mc’Donalc-on edződött
átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól,
amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a
disznósajtra˙(ki tudja mit is tettek bele). Az iskolai menza sem kivétel (ki
tudja mit NEM tettek bele), és mégis itt vagyunk! A kakaó nem tartalmazott
A,B,C,D és E vitamin sem, de Bedekónak hívták, és már ez is elég volt a
boldogsághoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont
tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul
ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöket. A WC pereme alatt pedig a
baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg talán a még háborítatlan
nyugalomban, a pre Domestos korban.
Ezek voltunk mi!
Hősök?
Talán. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül
mosolyognak

Na, azért nem voltunk hősök, de biztos, hogy nem butítottak halálra
minket a gagyi mesék sem… Egyszerűen csak nődögéltünk, és hamar elröppentek így
kisgyermek éveink.

 

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s