Anikó

Sokmindenről írtam már a blogomban, de egy fontos dologról
még nem. A barátok, amikre mindannyiunknak szükségünk van. A barátok nyújtanak
támaszt, ha problémánk van, meghallgatják a beszédünket, és őszintén figyelnek
ránk. Igen, ők ritka felbecsülhetetlen értékű kincsek az életünkben. Igaz
barátokra lelni azonban nem könnyű. Mostanában én is elgondolkoztam, ki az én
talán igazi barátnőm. Az a személy, akit már több mint 13 éve ismerek, ami nem
rövid idő. Mostanában ritkábban ugyan, de azért szakítunk időt egymásra, és
valami közös elfoglaltságot keresünk. A lányt Anikónak hívják, együtt kezdtük
az általános iskolát, 8 évig voltunk osztálytársak. Igazából nem az iskolának
köszönhető a szorosabb kapcsolatunk, hanem a templomnak. Őt is vitték,
és így ott minden hétvégén találkoztunk. Szerepeltünk a pásztorjátékokban, amit
hosszú hetes felkészülés előzött meg. A szüleink is hasonló beállítottságúak, gondolkodásúak
és egykorúak is. Közel azonos nevelésben részesültünk talán, ami az alap személyiségünk
kialakulásában volt jelentős, így mi is hasonlóképpen gondolkozunk. Több közös
vonásunk van, amiket tudunk egymásban találni. Az Anikóval volt pár szép élményben
részem: együtt néztük meg az Amerikai Pite 3-at a moziban, kirándultunk,
régebben nyáron bicikliztünk, buliztunk, tavaly nyáron lent voltam náluk
Balatonszabadiban, köszöntöttük az újévet stb. Egy napon ünnepeljük névnapunkat
is, és nem elhanyagolható tény, hogy 10 percre lakunk egymástól gyalog. Ő most
fodrásznak tanul, és látom rajta szívvel lélekkel teszi, már rég óta el is
határozta magában ez akar lenni. Ilyen téren becsülni tudom, hogy 15 évesen már
volt konkrét terve, mit akar megtanulni. Sok vele egykorúval ellentétben, ő
akar valamit kezdeni az életével, és Nem lötyögni úgymond: majd lesz ahogy
lesz. Minap kint jártam nála a tanuló fodrászatban, hogy rendbe tegye kicsit a
hajamat. Egy jó órát foglalkozott is velem. Nekem tetszett az eredmény. Aranyos
szituáció, én ülök a székben és ő meg körülöttem forog, hozzáértően teszi a
dolgát, és velem egykorú emberről van szó…Miután kész lett a szárítással is,
megkérdeztem mivel tartozom. A válasza az volt: semmivel… (Nálam ilyen nincs,
ha valaki nekem szívességet tesz, igyekszem minél előbb meghálálni.) De mondom
mégis mivel na. Jó, akkor majd érjél rá és beszélgessünk egy jót… Ennél kedvesek
szavakat nem is mondhatott volna, ezek szerint szereti a társaságomat, „igényt”
tart rám: ez sokunknak vágya…

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s